Egy csodálatos napra virradtunk, hisz e nap terveztük be a Colosseum, Forum Romanum, Palatinus domb és a Museo Palatino -t. Azért is így kell ezt tervezni, mivel e helyekre egy belépővel lehet bejutni.
Szerencsénkre az interneten már megvettük a jegyeket, így azt csak nevesíteni kellet, az az a belépéshez szükséges kártya alakú jegyet vettük át. A 9 órás belépési időt, a Colosseumnál a beléptető automata pontosan engedte csak, így oda egy perccel sem tudtunk korábban belépni. Őszintén bevallva, túl sok mindent nem vártam, hisz életemben mennyi ilyen – olyan romot láttam már, gondoltam, egyelt több már nem számít. Ám a Colosseumba belépve valahogy még is átjárt az idő, és egyre inkább a csodálat lett urrá rajtam. Szinte látni véltem az arénában a vadállatokat, és akik küzdenek ellenünk. De látni véltem a mai korban a katolikus egyház által minden évben megtartott keresztutat is. Közelebb volt ez a hely hozzám, mint azt gondoltam volna. Szerintem sokak lehettek így ezzel.
A Forum Romanumnál ez csak fokozódott és szinte minden egyes romot, követ, avagy oszlopot ámulattal néztem. Csodáltam a leomlott templomok, bazilikák, paloták falait, oszlopait. Valóban olyan mély benyomást tett rám e helyek, amire nem számítottam, de nagyon jó érzés volt.
A Museo Palatino engem különösen nem érdekelt, így arról nem is tudok mit mondani, éppen csak bekukkantottam oda.
A Palatinus dombnál is csak fokozódtak bennem ezen érzések. Nem siettünk, hisz ezt a napot szinte erre szántunk. Így a Palatinus domb szélénél megcsodálhattuk a kilátást is Rómára, a Circo Massimo felé. Arról nem is beszélve, hogy míg itt nézelődtünk egy falatot sem tudtunk enni és mind ez 7 órája tartott. Így 16 órakor inkább az éhség, mint sem az unalom hajtott ki innen minket.
Természetesen ezt a napot nem fejeztük be, csak szusszantunk egy kicsit, és ha jól emlékszem a Colosseum tövénél ettünk, hogy közben ne csak a gyomrunk, de a szemünk is tudjon töltekezni.
Miközben megnéztünk egy templomot /Santa Maria di Loreto/ elsétáltunk a Vittorio Emanuele II, emlékműhőz, hogy azt is testközelből lássuk. Felmentünk a Capitolinus /Capitolium/ Róma 7 dombjának egyikére, ahová elég meredek lépcső vezetett felfelé. A tetején mi más is lehetett volna, mint egy bazilika, mely ismét a maga egyediségét hirdette. Érdekes, hogy megannyi bazilikát láttunk, és mind – mind egyedi, sajátos megoldások, díszítések, elrendezések.
Majd a Cordonata – Michelangelo készítette lépcsőn mentünk le, elidőzve itt is, hogy mindent kellő alapossággal szemügyre tudjunk venni.
Számunkra természetes volt, hogy ezt a napot is a Szent Péter téren zárjuk, hisz innen 10 percre volt a szállodánk.