Mivel ezen a napon is korán keltünk, így nem sokkal 8 óra után már ott voltunk a Szent Péter bazilika beléptető kapujánál. Ilyen korán még nem voltak turistacsoportok, nagyobb sor, ezért 10 perc sorbaállás után már bent is voltunk a bazilikában.
Hogy ez a legszebb, avagy a másik, harmadik bazilika azt nehéz lenne megmondani. Mindegyik egyedi építészetileg, díszítésben, elrendezésben. Természetesen a monumentalitása egyből magával ragadott, ahogy beléptem. Jobb oldalt lehet találni a híres Michelangelo: Piate szobrát, nem sokkal odább pedig szent II. János Pál pápa sírját.
Itt is órákat töltöttünk, hogy mindent alaposan megnézzünk. A Szent Péter szobor közelében van, egy lépcső melyen az altemplom egy részébe lehet lemenni ingyen. Nincs tömeg, sőt elég kevesen mennek ide le, mi azért mentünk, hogy némi képet kapjunk a bazilika altemplomi részről. Több, kevésbé híres, ismert, pápa nyughelye tálalható ezen a részen.
Utána ismét visszamentünk a bazilikába, hogy a főhajót és a másik oldalt is alaposan megnézzük. A főoltár felé haladva a padlóban megjelölték a tizenöt legnagyobb keresztény templomnak (köztük az Esztergomi székesegyháznak) a Szent Péter-bazilikában elférő méretét. Nehéz laikusnak leírni azt a látványt, amit a Szent Péter bazilika megtekintése adott, de nem is ez a célom, csupán jelezni szeretném, hogy méltán a világ egyik legjelentősebb temploma. Mérete, elrendezése, díszítése egyaránt méltó a rangjához.
Három órás nézelődésünk után az időnk rövidsége miatt tovább kellett haladnunk. Annál is inkább, mivel a Janiculum volt a következő cél. Nem csalódtunk a leírásokban, hogy páratlan kilátásban nyílik egész Rómára. Élvezettel fedeztük fel, hogy milyen sok mindent láttunk, és ezt most, mint egy összegzés, áttekinthettük fentről.
Majd innen leereszkedve eljutottunk a Trastevere negyedbe, ahol nem volt hömpölygő tömeg, de azért elég sok turista ellátogatott ide is. Sétálni a régmúlt, szűk utcákon.
Mire ismét elértünk a Piazza Navona – ra este lett, de nem tudtuk volna kihagyni, hogy ezt a kedves, nyüzsgő teret ne láthattuk volna még egyszer. És természetesen kirándulásunk a Szent Péter téri pihenőnkkel zártuk.