Ezt a napot lazára terveztük, annál inkább is, mert feltétlen ki akartunk menni és fürdi is akartunk a tengerben. De mivel olyan korán még sem akartunk csobbanni, ezért előtte a négy nagy bazilika harmadik tagját néztük meg előtte. Neveztessen a Szent Pál Bazilikát /Basilica San Paolo/.
Olvastuk, hogy a turisták által kevésbé látogatott, de azért meglepődtünk, hogy szinte alig volt néhány ember, mikor odaérkeztünk. Már kívülről is egy teljesen más látvány tárult elénk, de a Bazilikába belépve ez még inkább csak fokozódott. Mikor a bejárattal szembelévő oltár felé mentem, akkor vettem észre, hogy jobbra egy még nagyobb hajó, A főhajó található. Oszlopokkal, kazettás mennyezettel, ahol oldalt az oszlopok feletti részen valamennyi pápa képe megtalálható időrendben. Az a legenda járja, ha elfogy ott a hely, és nem tudnak, több pápáról képet festeni akkor jön el a világ vége. Mikor ott jártunk, XVI Benedek pápa képe volt az utolsó, és még 7 hely van.
A főoltárnál található Szent Pál sírja, melyhez néhány lépcsőn le lehet oda menni. A főhajó teljesen üres volt, gondolom, itt csak ünnepnapokon van mise. Ha itt megyünk ki, akkor egy zárt, oszlopos kerengővel körül vett udvarra léphetünk ki. Feltétlen érdemes itt is szét nézni. Itt oldalt találunk kiállítást, ajándékboltot és a mosdó részt.
A bazilikát elhagyva a tenger felé vettük az irány, hisz szeptember 21.-hez képest is igen meleg volt.
IDE KELL IRNI, HOGY JUTUNK KI
Mint mindig, most is inkább sétáltunk a buszozás helyett, hisz azt a néhány megállót jobb nézelődéssel tölteni.
A tengerpart legtöbb részén fizetős, napágy, napernyős strandok vannak, de természetesen megtalálható a teljesen szabad strand rész is.
A víz eleinte kissé hűvösnek tűnt, de mikor már megmártóztunk, határozottan kellemes volt. Enyhe hullámzásban ringatózhattunk, és megcsodálhatunk nagyobb halrajokat, ahogy a hullámokat lovagolták meg. Annyira azért nem maradtunk sokat, talán 2 órát lubickoltunk, no, nem untuk meg, csak csábított a sok látnivaló.
Hátra volt még ezen a napon, hogy bepótoljuk a tegnap este látott, de le nem fényképezett helyek felkeresése. A fényképező akkuja lemerült, ezért e nap visszamentünk, a Pantheonhoz, Piazza Navona, Angyalvárhoz. Egyáltalán nem volt unalmas másnap felkeresni e helyeket, szinte ugyan olyan ámulattal csodáltuk, mintha most láttuk volna először. A Pantheonnál zavaró volt, hogy mindenki az ajtóban akart készíteni fényképet a jobb látvány reményében. De ez szinte képtelenség volt, hisz csak lökdösődés volt, és néhány lépéssel beljebb ezt nyugodtabban meglehetett csinálni. A másik az a „PLEASE, SILENCIO” szinte folyamatos harsogása a hangszórókban. Ettől egyáltalán nem lett csend, talán még kaotikusabbá vált az amugyis bábeli hangzavar. Ezt leszámítva azért elég nyugodtan meglehetett tekinteni a Pantheom belső részét. Érdemes megjegyezni, hogy itt van eltemetve többek között Raffaello, aki 1520. –ban hunyt el 37 évesen.
A Pizza Navona ismét egy csodás arcát mutatta, hisz itt tényleg minden nap más és mást lehet látni. Ezért is volt, hogy többször is eljöttünk ide esténként.
Az Angyalvár és a Szent Péter teret is ezen a napon fotóztuk le esti fényekben. Kellemes séta közben, illetve szinte minden nap megpihentünk egy kicsit a Szent Péter tér oszlopos résznél, hogy belénk ivódjon az egész nap, a tér és minden, ami csak lehet.
Így e nap sem tértünk a szállodánkba 22 óra előtt, még ha elfáradt, elcsigázottak is voltunk.